Vallomás
Szeretlek, mint a rothadó hús szagát,
Mint a saját hányásában fekvő részeg látványát.
Szeretem minden egyes könnycseppedet,
Szeretném látni, ahogy elszáll belőled az élet.
Rossz két érzés között örlődni...
Megöljelek, vagy hagyjalak bűnhődni?
Az egyik túl gyors, a másik túl lassú neked,
Úgyhogy szenvedj, ahogy én, majd halj meg.
Hol halál van, ott új élet nő,
Ilyen a virágokkal teli temető.
Itt szeretnélek csak újra látni,
Sírod felett állva rád mosolyogni.
Viszek majd neked szép virágokat,
Hervadt kórót, út széléről gazokat.
Mérgezett lelkem ekkor lesz majd boldog,
Ha így fizetted meg árulásod.
